A perfekcionizmus áldás, de egyben átok is, hiszen gyakran előfordul, hogy aki a munkájában kiemelkedően teljesít, az a magánéletében bizony sikertelen. Ezt a témát játjuk most körbe kicsit mélyebben.
Ha új emberrel találkozunk, az első kérdésünk általában a foglalkozására irányul, mintha a mindennapi tevékenységünk határozna meg bennünket leginkább manapság. Perszr ez részben így is van, de azért érdemes elgondolkodni azon: milyen tényezők vezettek oda, hogy ez a kérdés hangzik el először egy ismerkedés során?
Amikor egy ismerkedési folyamatban vagyunk, és megkérdezzük azt, hogy te mivel foglalkozol, akkor gyakorlatilag arra kérdezünk rá, hogy te mivel töltöd az időd nagy részét. Mindez azonban csalóka lehet, hiszen sokan nem feltétlenül azonosulnak azzal a munkával vagy pozícióval, amiben ők dolgoznak. Sokaknak a munka, amit végeznek, csupán egy szükséglet, ami a létfenntartáshoz és a megélhetéshez kell, nem pedig a személyiségük fontos része. Számukra a munka ahhoz kell, hogy aztán a hobbijaikban vagy az emberi kapcsolataikban megélhessék azt, hogy kik is ők valójában. Persze vannak, akikre ez nem igaz, ők a munkájukban és a karrierjükben találják meg az önkiteljesedést.
Nem is csoda, hiszen az elmúlt évszázad során a termelékenység és a hatékonyság, a karrierbeli sikerek a fokmérőjévé váltak, vagy is kis túlzással meghatározzák, hogy mennyit ér az ember. Arról sem szabad azonban megfeledkezni, hogy a munka mellett az is meghatároz bennünket, hogy milyen a személyiségünk, hogyan viselkedünk másokkal, milyen vágyaink és céljaink vannak.
Utóbbiakkal azonban hajlamosak vagyunk nem foglalkozni, ugyanis kiskorunktól kezdve főképp olyan visszajelzéseket kapunk, amelyek a külsőnkre vagy a teljesítményünkre vonatkoznak. Így megszokjuk, hogy az a fontos, az a mérvadó. Éppen ez vezet ahhoz, hogy sokan a munka alapján határozzák meg a saját értéküket, s könnyebben válnak perfekcionistává a munkahelyükön.
A tökéletességre való erős törekvés nem feltétlenül rossz, vannak előnyei is. Ha mindig a legjobbat akarjuk, akkor motiváltak vagyunk arra, hogy jól teljesítsünk. A legtöbb perfekcionista ember nem érzi azt, hogy számára káros ez a tulajdonság, hiszen ez járult hozzá a sikereihez és az életminőséghez, amit fenn tud tartani. Viszont a másik oldalról azt is érdemes megvizsgálni, hogy milyen hátrányokkal és lemondásokkal járt ugyanez a folyamat, mennyire élte meg megterhelőnek, szorongással telinek, milyen hatása volt az életének a többi részére.
A legfontosabb talán az, hogy fogadjuk el: az önértékelésnek számos forrása lehet, s csak az egyik közülük a munkahelyi vagy tanulmányokkal kapcsolatos teljesítményünk. Egyénenként eltérő az is, hogy ki mennyire érzi meghatározónak életében a munkahelyi teljesítményét. Egyvalami azonban biztos: ha teljes mértékig ez határozza meg az önértékelésünket, az veszélyt jelent az énképünkre nézve.